Először is arról, hogy mi a flow. Bár erről rengeteg mindent lehet hallani és olvasni, én azért megpróbálok egy saját verziójú definíciót összehozni.

Ez pedig a következő: flowban akkor vagyok, amikor minden, a külvilágból érkező inger megszűnik, mert csak a figyelmem tárgya létezik, az arra koncentráló figyelem pedig alkotásban van. Egyfajta egyhegyűségre gondolok, amikor nem számít, hogy ki vagyok én, nem akarok megfelelni és nem akarok feltűnni – nem akarok semmilyennek látszani és semmilyen lenni. Nincs én, nem fontos. A folyamat fontos, amelynek révén létrehozunk vagy megismerünk valamit. Többek között onnan tudom, hogy flowban voltam, hogy megszűnt az idő és új dolgok bukkantak elő a semmiből: egy új gondolat, egy új aspektus, egy új ötlet stb.

A mai napig nem tudjuk, hogy a vadonatúj gondolatok honnan jönnek – egy közös tudattalanból, vagy régi dolgok szokatlan párosításából. De még mindig rengeteg ki nem talált gondolat vár a kitalálásra, az biztos.

És hogy mi köze ennek a coachinghoz? Az, hogy amikor coach és coachee flowba merül, óriási dolgok születnek. Lehet, hogy nem tűnik nagy eredménynek kívülről, ha végre valaki le tudja tenni a voksát élete egyik fontos kérdésében az egyik oldalra. De belülről ez lehet egy olyan aha-élmény eredménye, ami flowban bukkant fel. Flowban több a lehetőség, több a ki nem használt erőforrás. Vagyis dehogy! Ott voltak ezek végig, csak épp nem vettük észre a hétköznapi tudatállapotunkban. Termékenynek lenni a szó szellemi értelmében nagyon jó érzés – ez a flow. Teremtőerőt érez magában az ember, azt, hogy ura a saját életének.

Persze a flow-hoz tartozik a flow-ból való kizökkenés is, mert ezt az állapotot nagyon hosszan fenntartani nem lehet. De  mindaz, amit közben megértettünk és felfedeztünk, már a miénk.