Az ember könnyen kétségbeesik, amikor új helyzettel találja szemben magát. Ilyenkor jó, ha van pár mantránk, amit addig is mormoghatunk magunkban, amíg ki nem rajzolódik valamiféle megoldás. A „Nem nulláról indulsz sosem!” akár lehet egy ezek közül – de fogalmazzunk inkább pozitívan és legyen ez a mantránk: a megoldás bennem van, és meg is találom.
Rengeteg tapasztalatunk van, amit az évek alatt összegyűjtöttünk. A problémák, megoldandó helyzetek ismétlik magukat. De a világ végtelen sokfélesége miatt úgy érezzük, új helyzetbe kerültünk. Ez ilyen értelemben igaz is, mert pont ugyanilyen helyzet még nem fordult elő velünk.
Persze azért vannak nagy első tapasztalások – első szerelem, első csalódás és így tovább. De amik a hétköznapokban elénk kerülnek, és amikkel egy coaching-ülésen foglalkozni szoktunk, szinte mindig előfordultak már, csak más köntösben.
Ezek megoldásában az analógia mint módszer nagyon jól működik – amikor keresünk egy hasonló helyzetet, amit már megoldottunk, és megnézzük, tudjuk-e adaptálni a jelen helyzetre. Vagy olyat, amit láttunk, hogy mások hogy oldottak meg, és ez szolgálhat mintaként.
Sokszor a coachee, vagyis az ügyfél nem is sejti, micsoda kincsek vannak a birtokában. Mert azt a tudást, eszköztárat, amivel rendelkezünk, természetesnek vesszük.
A coach kiemeli ezeket, hangsúlyt ad nekik. Arra ösztönzi az ügyfelét, hogy más kontextusban gondoljon ezekre a tapasztalatokra. Ezek az új kapcsolódások teszik képessé az embert, hogy megoldja a következő problémáját.
Ezért mondom, hogy nem nulláról indulsz sosem.