Ezt a feliratot fotóztam nemrég valahol a belvárosban, és eszembe jutott, hogy olvasni tudni milyen fontos. Alapértelmezésben is – aki nem analfabéta, annak nyilván jóval szélesebb a világ.
De a verbális szint igazából csak töredéke annak az információmennyiségnek, amit folyamatosan érzékelünk és folyamatosan mi magunk is kibocsájtunk. Egy kutatás szerint egy átlagos kommunikációs helyzet során az információcsere 30%-a verbális, 70%-a nem-verbális csatornákon cserélődik. Más kutatások még ennél is messzebbre mennek, és a verbális jelek jelentőségét a közlésben csak 7%-ra teszik.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy nem-verbálisan, szavak nélkül hihetetlen mennyiségű információt sugárzunk magunkról. Gondoljunk csak arra, hogy onnantól, hogy reggel felkelünk, jelek sokaságát helyezzük el magunkon.
Ránk kerülnek illatok, szagok, kiválasztjuk az aznapi ruhánkat – a színnel, a fazonnal, a stílussal máris rengeteg mindent árulunk el magunkról. A tudatosságunk szintjétől és a szándékainktól függ, hogy mennyire akarjuk és tudjuk befolyásolni ezeken keresztül a rólunk kialakuló képet.
De van egy csomó faktor, amit nem tudunk ilyen könnyen befolyásolni – ezek a csatornák pedig egyfolytában szórják a jeleket a külvilág felé. Ilyen a kisugárzásunk, az energiaszintünk, a spontán beszédünk jellegzetességei stb. Ezeket nem tudjuk elfedni, maximum tompítani tudjuk ezek hatását, esetleg zavarba hozni az észlelőt azzal, hogy verbális szinten mást kommunikálunk. Mondjuk megelégedettséget próbálunk éreztetni a szavak szintjén, miközben minden más jel, amit sugárzunk ennek pont az ellenkezőjét kommunikálja.
És itt lép be a képbe az intuíció. Ez az a nem tudatos információforrás, amit ha elnyomunk, pont a nem-verbális jelek adta információk nagy részét hagyjuk figyelmen kívül.
Ez az, aminek a segítségével a coach és a tréner képes spontán módon, gyorsan jó döntéseket hozni – pl. hogy érdemes-e egy kevésbé pozitív visszajelzést adni valakinek már a folyamat elején, mert támogatni fogja őt, vagy inkább későbbre kell tenni ezt, amikor már jobban be tudja fogadni. Tréninghelyzetben pedig a csapat finom dinamikáját lehet így érzékelni, és a tréner jobban eligazodik, hogy mi az, ami még befogadható mindenki számára. Kicsit olyasmi ez, mint a matekban a legkisebb közös többszörös vagy a legnagyobb közös osztó – ezt kell megtalálni egy csoportnál, és ebben az intuíció rengeteget segít.
De honnan jön az intuíció? A jelenlegi tudományos álláspont szerint az intuíció részben velünk született tudáson, részben valós tapasztalatokon alapul, és gyors döntéshozást és ítéletalkotást tesz lehetővé különböző helyzetekben. Azért tűnhetnek a megérzések előzmény nélkülinek, mert a tudás, amelyen alapulnak, nem tudatos szinten raktározódik. Gondoljunk az első benyomásokra – mennyire igazolódnak be? Ha jó az emberismeretünk, akkor szinte mindig helyesnek bizonyulnak. Minél több tapasztalatunk van egy adott területen, annál valószínűbb, hogy az intuíciónk helyes lesz. Szóval gyűjts tudást és – read the signs – olvass a jelekből!