A 80/20-as szabály, más néven Pareto-elv szerint az eredmények 80%-a a jelenségek 20%-ából származik. Ezt az elvet Vilfredo Pareto, a neves közgazdász polihisztor a 20. század elején eredetileg abból a megfigyeléséből alakította ki, hogy az olasz földterületek 80%-át az emberek 20%-a birtokolta, és ezt a tapasztalatot terjesztették ki később más jelenségek leírására is . Például olyanokra, hogy a munkával töltött idő 20%-ában csináljuk meg a munkánk 80%-át, vagy hogy az ügyfeleink 20%-a hozza a megtérülés 80%-át, és a befektetett energia 20%-a hozza az eredmények 80%-át stb.
Persze a valóságban az arányok sokkal változatosabbak, lehet 70/20, vagy akár 60/10 is, és fontos tudatosítani, hogy ez pusztán egy megfigyelés, nem pedig bizonyított törvényszerűség.
Ez a téma akkor kezdett számomra izgalmassá válni, amikor a saját életemre is elkezdtem alkalmazni ezt, és feltettem magamnak pár kérdést.
Az időmnek melyik az a 20%-a, amelyből a boldogságom 80%-a származik? Az emberi kapcsolataimnak mely 20%-a adja a valódi élményeim 80%-át? A ruhatáram melyik 20%-a az, amit az esetek 80%-ában használok? Az összes étel közül melyek tartoznak abba a 20%-ba, amelyeket 80%-ban fogyasztok?
Ez a kis önismereti játék két gondolathullámot is elindított bennem.
Az egyik, hogy mi legyen a maradék 80% idővel, kapcsolattal, ruhával és étellel, amelyek nem hoznak olyan nagy megelégedettséget. Mindtől megválni nem lenne jó, de koncentrálhatunk arra, ami értékesebb, hasznosabb és több jó érzést nyújt.
A másik gondolat, hogy vajon a 80% kell-e ahhoz, hogy a 20% ilyen jól teljesítsen. Szerintem igen. Ahhoz, hogy legyen 20%, ami valamilyen szempontból kimagaslik, kell a 80%, ami fölé magasodni tud.
Ha egy folyamatban gondolkodunk, mondjuk amikor Michelangelo a Dávid szobrot készítette, elképzelhető, hogy nagy vonalakban már az idő 20%-ánál megvolt a figura – na de mit veszítettünk volna, ha itt abba is hagyja a mester a szobor faragását!
De gondolhatunk arra is, hogy amíg a „haszontalan” 80% idő zajlik egy munka elvégzése közben, addig is érik bennünk a dolog, nem áll le a folyamat.
Egy kevésbé szoros kapcsolat idővel válhat a legfontosabbá, és egy ruha, amit sosem vettünk fel, válhat a kedvencünkké (főleg ha végre sikerül belefogyni).
Egy biztos: leltárt készíteni időnként nagyon jó dolog, és az sem baj, ha ez után pár dolgot kirakunk az életünkből.