A hit – mint sok más fogalom – jó és rossz is egyben. Fontos, hogy higgy magadban, higgy abban, amit csinálsz. De van egy csomó olyan hiedelem a fejünkben, ami nemhogy támogatna, sokkal inkább gátol minket. Ezek úgy működnek, mint egy paraván: eltakarnak előlünk egy csomó izgalmas dolgot.
Ezért nagyon fontos, hogy a coaching-folyamat során feltárjuk ezeket, és újra megvizsgáljuk, hogy a jelen helyzetben mennyi realitása van a berögzült gondolatoknak. Pusztán attól, hogy néhány ilyet kigyomlálunk a fejünkből, szabadabban tudunk gondolkozni, érezhetően nagyobb lesz a tér a megoldandó feladatunk körül.
Ha mondjuk erőforrásokat gyűjtünk a coaching során egy cél elérése érdekében, sokszor futunk bele olyan „akadályokba”, amelyek vagy akik akadályt képeztek egy más alkalommal, és most ugyanígy tekintünk rájuk.
Például azt gondoljuk, hogy X nem fog segíteni, már a múltkor sem segített. És aztán kiderül, hogy a múltkor 5 éve volt egy teljesen más helyzetben. X akkor nősült meg és vásárolt lakást, így aztán kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy nekünk segítsen. Közben X megállapodott, sőt, örülne, ha részt vehetne egy olyan projektben, amiben szükség van a kreativitására.
Úgy működünk, hogy szabályszerűségeket keresünk a dolgokban, ami sokszor hasznos, mert a busz általában tényleg ugyanazon az útvonalon jár, és ugyanott van a megállója is.
De amikor új dologba fogunk, érdemes félretenni ezeket a korlátozó gondolatokat. Miért ne történhetne ezúttal másképp? Sosem tudtuk meggyőzni a főnökünket az újításokról? Lehet, de most más az ötlet, máshogy mondjuk el neki, más szerepre kérjük fel őt – és lehet, hogy így ő is máshogy fog reagálni.
Van egy nagyon egyszerű és hatékony coaching kérdés, ami arra való, hogy minél több lehetőséget hozzunk a felszínre egy probléma megoldására. Így szól: És még? Tudom, viccesen hangzik, de ha elég könyörtelenül tesszük fel a kérdést újra meg újra, akkor a coachee (az ügyfél) rengeteg új megoldási ötlettel áll elő. Ezek egy része persze nem megvalósítható, de utat nyithat más, új ötleteknek.
Sokszor történik például, hogy amikor onnan indulunk a coaching-ülés elején, hogy A vagy B döntési lehetősége van az ügyfelemnek, kiderül, hogy valójában van egy C és egy D is, amivel eddig nem számoltunk, sőt, ezeket kombinálni is lehet egymással.
Hiedelem lehet az is, amikor azt gondoljuk, nem vagyunk valamire képesek – csak azért, mert még sosem csináltuk vagy mert annyi kudarc ért már minket. Pedig le kell tennünk a kudarcélményeket, át kell értelmezni őket. Ha gyerekként így működtünk volna, legkésőbb 2 éves korunkra mély depresszióba esünk. Hiszen addigra kiderült volna számtalanszor, hogy nem tudunk felmászni az ágyra, nem tudjuk a kanalat bedugni a szánkba, orra esünk és fejbe vág a hinta, mert nem oda figyeltünk, amikor a homokozó felé szaladtunk és így tovább. Ugye hogy abszurd? Aztán mire felnövünk, a kudarcélmény legkisebb lehetősége is sötét árnyként borul ránk – pedig ennek nem így kellene lennie. Hibázni szabad, sőt kell is, ha előbbre akarunk lépni. Ebből épülünk, ettől leszünk tapasztaltabbak, bölcsebbek; ettől jutunk közelebb a célunkhoz.
Korlátozó hit az is, hogy a dolgok csak logikusan, lineárisan változhatnak a jövőben, és ezért ugyanazok a minták, személyek ismétlődnek majd. Ez szerencsére nem így van. Egyrészt ha mi magunk elkezdünk a berögzült gondolkodásmódunkon változtatni, a környezetünk visszajelzi ezt és máshogy viszonyul hozzánk. Másrészt a sors újra meg újra gondoskodik meglepetésekről. Ha azt hisszük, nem lesz pénz elindítani a vállalkozást, akkor találjunk ki alternatívát, kezdjük el kicsiben, kérjünk segítséget – idővel minden kellék megérkezik ahhoz a projekthez, amit igazán meg akarunk csinálni.
A régi hiedelmeid helyére ültess tehát újakat! Higgy abban, hogy van tehetséged, hogy jó az irány, amerre mész – mert a teljes életed szempontjából soha nincs hibázás, nincs tévedés, csak tapasztalat van, amivel gazdagabb leszel!