Bár már jócskán benne járunk az új évben, én még csak most jutottam el odáig, hogy laptopra vessem az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Merthogy az ember késztetést érez, hogy ha lezárul egy év és kezdődik egy új, akkor összegezzen, terveket szőjön és újult erővel vágjon bele az új korszakba.
Én valahogy sosem voltam az az ember, aki fogadalmakat tett volna az új évre, mert láttam, hogy mások mennyire képtelenek betartani a saját maguk által kitűzött elhatározásokat. Kivételt képez ez alól az a barátunk, aki minden évben január 1-től június 30-ig nem dohányzott, majd – elhatározásának megfelelően – július 1-től december 31-ig igen. Csodáltam az elszántságát, és azt is, hogy milyen eleganciával és könnyedséggel tette mindezt.
Ahogy múlik az idő, még inkább ódzkodom attól, hogy nagy ívű ígéreteket, fogadalmakat tegyek. A „lefogyok”, a „nem fogok édességet enni”, a „mostantól sportolok” típusú fellángolások (nálam legalábbis) nem bizonyultak tartósnak.
De az működik, ha tudatosítom magamban, hogy a plusz kilóktól való megszabadulás és a többi változás apró lépéseken keresztül tud valósággá válni. Ha azt mondom: csak most az egyszer nem eszem még egy szeletet a sütiből, csak most az egyszer futok egy kicsit, és most kivételesen köszönöm, de nem gyújtok rá, rengeteget tettem magamért, és közben kevésbé frusztrálom magam.
Ha a szándék erős, ha sok buktatón át is, de újra meg újra visszatérünk ahhoz, hogy kihagyunk kínálkozó édességeket és cigarettákat, a változás előbb-utóbb beindul. Csak legyünk türelmesek magunkkal. Végülis a testünk is csak egy ember…