1935-ből származik ez a Kassák Lajos idézet, és aktuálisabb, mint valaha. A világ őrült sebességgel változik óráról órára, percről percre. Mi pedig tartunk a változástól, és mindent megteszünk, hogy minél kisebb tere legyen az életünkben. Megpróbáljuk állandóvá tenni a körülményeinket – egész életet végigkísérő barátságot, szerelmet keresünk, és örülünk, ha meg tudunk állapodni egy biztos munkahelyen. Gyűjtögetünk, hogy az öregkorunk is biztonságban teljen; lakásbiztosítást kötünk, hogy pénzünknél maradjunk, ha valami történne. Ez a késztetés nagyon erős bennünk és teljesen érthető is. Ugyanakkor abszurd – a változást elkerülni nem lehet.
Az élet sorra kicselez minket, és ott ér bennünket váratlan esemény, változás, ahol a legkevésbé számítunk rá. Szokták mondani, hogy az élet a legkreatívabb forgatókönyvíró.
Ezt én is így tapasztaltam – tudnék példát mondani, amikor közeli barátom hagyott cserben, akiért bármikor tűzbe tettem volna a kezem, de volt, hogy olyanok rántottak ki a bajból, akikről azt hittem, semmi jóra nem számíthatok tőlük. És ez nagyon megnyugtat.
Ez ugyanis azt jelenti, hogy a dolgok nem csak rosszra fordulhatnak, hanem sokszor jóra is. Amikor pedig kedvezőtlenül alakulnak a dolgaim, akkor utólag mindig belátom: ebből tanultam a legtöbbet. Volt például több olyan időszak is az életemben, amikor komoly anyagi nehézségekkel küzdöttem. Persze ezek nem kellemesek, főleg azért, mert nemcsak engem, hanem a gyerekeimet, a családomat is érintette.
De ezekben az időszakokban több dologra is rájöttem, és ezekért a felismerésekért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Rájöttem, hogy sokkal, de sokkal kevesebb pénzből is meg tudunk élni. Rájöttem, hogy mennyi felesleges dologra költöttünk korábban. Rájöttem, hogy a pénznél és az ezzel kapcsolatos aggodalmaknál mennyivel fontosabb, hogy oda tudjak figyelni a gyerekeim jelzéseire. Így amíg kicsik voltak, esténként ha tört, ha szakadt, felolvastam nekik a kedvenc meséjüket, és minden reggel oda tudtak bújni hozzám.
Aztán egy ponton megszűnt a rettegésem, hogy miként fogunk az ilyen helyzetekből kilábalni. Rájöttem, hogy szerencsére a dolgok folyamatosan változnak, ezért jó eséllyel fordul a kocka, és ismét stabillá válik az anyagi helyzetünk. Így is lett.
És itt jön be az a közhelyes bölcsesség, miszerint mérjük fel helyesen, a változás mely részét érdemes befolyásolni, és melyet pedig alázatosan elfogadni. Nem állítom, hogy könnyű felismerni, melyik esetben mi a célravezető. De az intuíciónk, az ismétlődő helyzetek előbb-utóbb jó döntésekre vezetnek minket.