Számtalan cikk szól arról, hogy hogyan lehet kikapcsolódni kisgyerekekkel. Ez most az n+egyedik cikk, és nem biztos, hogy nagyon népszerű lesz, amit írok. Coachként mindig nagyon pozitív hozzáállást feltételeznek rólam, ami alapvetően igaz is rám, viszont a realitás talaján maradni legalább olyan fontos szerintem, mint pozitívan szemlélni az élet adta helyzeteket.

Szóval, szerintem kisgyerekekkel úgy lehet kikapcsolódni, hogy nem a gyerekeiddel vagy, hanem az unokáiddal. Ez utóbbit nagyszülők egybehangzó véleményére alapozom, akik lelkesen mesélnek a közösen töltött időkről.

Hadd magyarázzam meg.

Amikor az embernek kicsik a gyerekei, akkor ő maga még elég fiatal, legalábbis még nem nagymama-nagypapa korú. Tele van tervekkel, vágyakkal, reményekkel. Ezek egyike az, hogy nyaraljon végre egy jót a gyerekekkel. Sajnos ez oxymoron, kibékíthetetlen ellentét. Gyerekekkel nem lehet jót nyaralni, legalábbis úgy biztosan nem, ahogy érkezésük előtt tettük. Vagyis hát kicsi az esély. Vegyük sorra, mit tehetünk, hogy a nyaralásunk kisgyerekkel mégis jó legyen!

1. Ne vigyük el a gyerekeket. Ha mégis, akkor mondjunk le arról, hogy a régi fogalmaink szerint jót fogunk nyaralni. Felejtsük el a teraszon borozgatós estéket, a hajnali fürdőzést a tengerben, a forró, buja éjszakákat. Hessegessük el azt a kósza gondolatot, hogy délig alszunk, és ne aggódjunk azon, hogy lekéssük a reggelit. Nem fogjuk, erről a gyerekeink gondoskodni fognak. Minden valószínűség szerint hullafáradtan fogunk ágyba dőlni este, és hajnalban gyermekrikoltozásra kelünk.

2. A gyerekek számára nincs nyaralás és nem-nyaralás. Ugyanazok az igényeik lesznek a nap 24 órájában, mint otthon, csak nehezített pályán. Attól, hogy elutaztunk inkább csak további gondokat akasztunk a saját nyakunkba: vihetjük a rengeteg cuccot magunkkal, amik otthon kéznél voltak, illetve kezelhetjük a gyerekek felborult bioritmusát és az új hely miatti izgatottságukat. Ezzel barátkozzunk meg időben, és akkor kevésbé leszünk csalódottak.

3. Engedjük el a berögzött szabályainkat és lazuljunk egy kicsit. Nem baj, ha az étkezési rend kissé felborul. Ha van ennivaló, a gyerekek nem halnak éhen. Legyen elérhető közelségben keksz, gyümölcs, innivaló, a többit a nem túl pici gyerekek megoldják egyedül is.

4. Vegyük tudomásul, hogy az új környezetben a kisgyerekek energiája megsokszorozódik. Ha arra számítottunk, hogy kiüti őket a meleg, a napfény, az úszkálás, nagyot tévedünk. Mintha örökéletű akkumulátorra dugták volna őket, úgy fognak pörögni egész nap, és este is alig lehet őket letenni.

5. Legyen mindig nálunk elsősegélykészlet és alapgyógyszerek, és érdemes megismerkedni a helyi orvosi ellátás paramétereivel. Sajnos előfordulhat, hogy a nagy izgatottságban a gyerekek még meg is betegednek, esetleg a nagy futkározásban megsérülnek, és ez adhat némi biztonságérzetet nekünk.

6. Felejtsük el, hogy jogunk van kikapcsolódni. Illetve ne! Jogunk van hozzá, de majd csak pár év múlva élhetünk ezzel a jogunkkal. Most a helytállás időszaka van. Ha a két szülő közül bármelyik elkezd élni vele, szinte biztos, hogy rövid időn belül konfliktus alakul ki. A másik ugyanis onnantól kezdve egyedül viseli a gyerekes nyaralás minden nehézségét, ami jóval nehezebb menet, mintha otthon lennénk.

7. Ne vigyünk magunkkal hosszabb olvasmányt. Persze vihetünk, én is mindig vittem, de aztán ez lett az egyik bizonyítéka annak, hogy egy percet sem tudtam kikapcsolódni – 5 oldalnál többet egy nyaralás alatt sosem haladtam a könyvemben. A könyvet itt tetszőlegesen be lehet helyettesíteni bármilyen, hosszabb koncentrációt igénylő tevékenységgel, pl. makramé, gyöngyfűzés, keresztrejtvény, üvegfestés, regényírás stb. Valószínűleg egyikkel sem fogunk haladni.

Tudom, eléggé negatívan hangzik ez a kis lista, de őszintén mondom, hogy a megírásában jószándék vezet. Ha annak idején valaki elmondja nekem, hogy nagyjából mire számíthatok, talán jobban vettem volna a kanyarokat. Talán nem mentünk volna annyiszor nagyon messzire nyaralni, talán kevesebb lett volna a konfliktus, és talán nem zavarna annyira, hogy a gyerekek ezekből a nyaralásokból nagyjából semmire sem emlékeznek. Persze az sem biztos, hogy mindenkire igazak az itt leírtak – biztosan van, aki sokkal könnyebben veszi ezeket a dolgokat. Ők szerencsés emberek.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a nehézségek ellenére nagyon szép emlékeket őrzök ezekről a nyaralásokról, mert a gyerekek csodálatosak – bölcsek és esendőek egyszerre. Rengeteget nevettünk, sokszor saját magunkon azokban a helyzetekben, amikor semmi nem úgy történt, ahogy elterveztük. Egy-egy gyereklogikából jövő kérdés teljesen kizökkentett minket az önsajnálatból, és ráébresztett minket arra, hogy valójában a legjobb helyen vagyunk: a gyerekeinkkel együtt.

Miközben siratjuk elveszett hedonista nyarainkat, gondoljunk arra, hogy az idő feltartóztathatatlanul telik, a gyerekek felnőnek. A szülők szabadságfoka újra egyre nagyobb lesz, végül pedig már akkora lesz, hogy elkezd nekünk hiányozni a gyerek…

Free your mind – Bízz a változásban!