10 éves médiás pályafutásom alatt rengeteg ügyfél-meetingen ültem. Ezeken alapvetően két síkon zajlott az információcsere.

Az egyik a dolog szakmai része volt, ahol a résztvevők felmérték egymás szakmai felkészültségét, üzleti szándékait, elképzeléseit.

A másik viszont a kémia, a chemistry volt. Ebből lehetett a legjobban megítélni, hogy mennyire lesz zökkenőmentes valakivel az együttműködés. Szemügyre vettük egymás öltözködési és beszédstílusát, teszteltük, hogy van-e a másik oldalon nyitottság, humor, elfogadás, őszinteség, önkritika. Ha volt, örültünk, ha nem, reménykedtünk, hogy később kiderül az ellenkezője.

Az üzleti kapcsolatokban a sikeres közös munkát kevésbé akadályozza a másik fél különbözősége, de sokszor rengeteg stresszt és pluszmunkát jelent. Mi elsősorban nem az egyes személyekkel törődtünk, hanem a cégük reklámkampányaival, kommunikációs stratégiájával. Mégis volt olyan „nehéz ügyfél”, akinek a telefonszámához a kapcsolattartó kolléga a Keresztapa zenéjét állította be csengőhangnak, és amikor ezt meghallottuk, mindenkinek görcsbe rándult a gyomra. Ez persze kihatott a motivációnkra, a munka minőségére és a mi életkedvünkre is.

Ahol viszont jól működött a kémia, ott világosak voltak az elvárások, őszinte a kommunikáció. Nem kellett udvariaskodni, nem kellett taktikázni. Bárki követett el hibát, mindig megtaláltuk a megoldást. Rengeteg energiát spóroltunk mindkét oldalon, és amennyire a munkaszituáció engedte, érzelmi kapcsolódások is kialakultak köztünk. Néhány volt ügyfelemmel azokból az időkből a mai napig tartjuk a kapcsolatot, követjük egymás életét, támogatjuk egymást.

Coaching esetén ez kissé másként fest. Igaz ugyan, hogy a coaching-üléseknek van egy üzleti aspektusa, de a legfontosabb itt a személyesség, a két ember találkozása és egymásra hatása.

Az első coaching-alkalom tulajdonképpen egy vegytiszta chemistry meeting. Persze itt is szó esik mindenféléről ­– arról, hogy mit jelent a coaching, milyen módszerekkel dolgozom stb. ­–, de a lényeg az, hogy az ülés végére eldöntsük, tudunk-e együtt dolgozni. Ez mindig egy kötelezettség nélküli alkalom, amikor hagyjuk, hogy hasson ránk a másik fél, és arra figyelünk, hogy ez a hatás jó-e, ösztönző-e, vagy épp ellenkezőleg.

Mert a coachingban a jó chemistry, az egymásra hangoltság, illetve az egymásra hangolódás őszinte szándéka alapkövetelmény. Enélkül szerintem nincs jó coaching-folyamat. Ez az alapja annak a bizalomnak, ami egy valós, érdemi közös munkához szükséges.

Arról, hogy milyen esetekben nem tudjuk elkezdeni a közös munkát, mikor kell esetleg megszakítanunk a coaching-üléseket, a következő blogposztomban olvashattok majd.