Coach és coachee (ügyfél) között nagyon fontos a jó chemistry, a jó kémia, vagyis egyfajta kezdettől meglévő összhang, egymásra hangoltság, illetve az erre való törekvés mindkét fél részéről. Hogy ez megvan-e, sokszor már az első találkozáson kiderül, de van, hogy menet közben fordul úgy a kocka, hogy el kell búcsúznunk egymástól.
Az első találkozás minden coaching-ügyfelemmel kötelezettség nélkül történik. Ez a találkozó azt szolgálja, hogy fel tudjuk mérni, tudunk-e együtt dolgozni. Ha igen, örülök, ha nem, akkor annak örülök, hogy időben kiderült, és nem húztuk feleslegesen egymás idejét.
Mikor mondom azt valakinek, hogy sajnos nem tudunk együtt dolgozni?
– Akkor, ha az értékrendünk gyökeresen különbözik egymástól. Ilyenkor etikai konfliktus miatt nem vállalhatom az adott ügyfelet. Az én értékrendembe például nem fér bele az a szemlélet, amely másokat eszköznek tekint. Mások tisztelete és a másság elfogadása alapértékek a számomra.
– Ha a coachee láthatóan nem magát, hanem másokat okol a nehézségeiért, és ehhez az állásponthoz tűzön-vizen át ragaszkodik. Ennek érdekes verziója, amikor valaki olyan célt akar kitűzni, hogy valaki más változzon meg, hiszen ő így jó, ahogy van. Ám a coachingban pont az a lényeg, hogy ismerjük fel a saját szerepünket és felelősségünket az aktuális élethelyzetünkkel kapcsolatban, és tudatosítsuk, hogy a saját hatókörünkön belül mit tudunk tenni a változás érdekében. Így ez a hozzáállás feleslegessé teszi a további munkát.
– Amikor az ügyfél egy döntést és annak felelősségét át akarja tolni rám. Ha valaki pl. arra próbál rávenni, hogy helyette én mondjam ki, hogy valakit ki kell rúgni, az részemről a folyamat végét jelenti. A coaching-ülések mederben tartása a coach dolga, a döntések meghozatala és persze a következmények viselése viszont minden esetben a coachee-é, az ügyfélé lesz.
– Sajnos az is előfordul, hogy az ügyfél olyan problémát szeretne megoldani, ami nem coaching-téma, amiben coachként nem vagyok kompetens. Ilyen például egy haláleset feldolgozása vagy egy súlyos depressziós állapot. Ilyenkor pszichológust, vagy szükség esetén pszichiátert javasolok. Van persze olyan eset is, amikor valakinek vannak coacholható témái, de menet közben olyan feldolgozásra váró életesemény merül fel, amihez más szakember segítségére van szükség – ilyenkor jelzem ezt és szintén ajánlok szakembert. Sokszor ettől függetlenül a coaching-témákkal tudunk tovább haladni.
(Arról, hogy mik tartoznak a coaching-témák közé, a következő blogposztban írok majd.)
– Ha nem alakul ki az első pár alkalom alatt a bizalom. Ilyenkor jó eséllyel nem lesznek transzparensek a valós szándékok és elképzelések, nem lesz egyértelmű a beszélgetések célja. Bizalom nélkül nincs érdemi közös munka, és így értelme sincs tovább folytatni.
– Ha nem hiszem el az ügyfélnek, hogy valóban változtatni akar. A sikeres coaching-folyamathoz elengedhetetlen a coachee határozott szándéka, hogy egy adott nehézséget megoldjon. Egyetlen coach sem fog tudni senki helyett változni vagy a másik helyzetén közvetlenül változtatni. Coachként csak támogatni tudom ebben az ügyfelemet.
Persze ahogy nekem, úgy természetesen a coachee-nak is joga van úgy dönteni, hogy nem velem szeretne együtt dolgozni. Ez teljesen rendjén van. Mert akár az egyik, akár a másik fél nem érzi jól magát ebben az együttműködésben, az jó eséllyel nem lesz eredményes.