A tavalyi év után mindannyian átértékeltük a szabadság fogalmát. Hogyan tudjuk megélni a szabadságot egy ilyen év után? Hogyan lehet ezzel a tapasztalattal gazdagodva jobban értékelni azt a szabadságot, ami a vírus előtt egykor a miénk volt, és hogyan tudjuk ezt tágítani?

Mit jelent neked a szabadság?

Általában azzal azonosítjuk a szabadságot, amit a külvilág sugall: sok pénz, utazás, szabadidő és így tovább. Pedig ahányan vagyunk, annyiféle szabadságra vágyunk. Van, aki szeret egyedül lenni, és van, aki másokkal együtt van szívesebben. Van, aki szeret mozgásban, úton lenni, vagy éppen szabadon megvenni magának dolgokat. És van, aki akkor érzi jól magát, ha ő oszthatja be az idejét. Szabadságérzetünk több dologból tevődik össze: ezek egy részét a gyerekkorunkból hozzuk, másik részét esetleg később, a felnőtt életünkben tanultuk.

Neked milyen képeid vannak a szabadságról? Hunyd be a szemed, és képzeld el, hogy teljesen szabad vagy. Adj magadnak egy-két percet, mielőtt tovább olvasnál. Milyen képek jönnek fel? Milyen környezetben látod magad? Mit csinálsz éppen? Egyedül vagy, vagy másokkal együtt? Csend van, vagy hallasz valamit? Mi az, ami ebben a szabadságot jelenti a számodra? Ott lesz a szabadságod forrása.

Mennyi szabadságra van szükséged?

Van, akinek nagyon strukturált életvezetésre van szüksége ahhoz, hogy jól működjön – fix napi és heti rutinokra, amik keretezik, megtartják az életét. De van olyan is, aki nehezen tűri a korlátokat, aki akkor tud kreatív és felszabadult lenni, ha minél kevesebb kötöttség van az életében. Egyikkel sincs baj – a lényeg, hogy tudjuk magunkról, mire van igényünk.

Ha nagyon szabályozott életet élsz, próbálj ki egy-egy napot, amikor felrúgod a kereteket. Ha hajnalban szoktál kelni, aznap maradj tovább az ágyban. Ha délben szoktál ebédelni, egyél 11-kor vagy fél 2-kor. Milyen érzés?

Ha viszont laza az időbeosztásod, építs be egy-két hétre néhány fix programot, egy edzést vagy sétát, vagy kezdj el tanulni valamit rendszeresen. És ez milyen érzés?

Lehet, hogy végül lazítani vagy szigorítani fogsz a mostani napirendeden, mert egyszerűen szabadabbnak érzed magad benne. A saját magunk szabta korlátok ugyanis nem a szabadságról való lemondást jelentik, hanem ugyanúgy a szabadságunk részei – amiket szabadon, tudatosan mi állítottunk fel.

Azok a fránya korlátok

Fontos tudatosítani a korlátozó tényezőket az életünkben, a legjobb, ha listát készítünk róluk. Természetesen vannak olyanok, amiken nem vagy csak nehezen tudunk változtatni: ha például olyan munkát végzünk, amit nem szeretünk. De sok olyan korlátozó dolgot is találhatunk majd, amiknek a feloldásához csak az kell, hogy az asztalra csapjunk, és azt mondjuk: Én ezt nem csinálom tovább.

Ezek sokszor régi hiedelmekből, belénk nevelt szabályokból fakadnak, ezért nehéz őket fülön csípni. Jó példa az, hogy minden hétvégén takarítani kell, vagy hogy hetente le kell mosatni az autót, az e-mailekre pedig azonnal válaszolni kell… Ha megjelenik a mondatainkban a kell szócska, tegyük fel a kérdést: ki mondja bennem, hogy ezt meg kell csinálnom? A szüleim? A párom? A főnököm? És aztán döntsük el: akarjuk ezt vagy nem? És ha nem, csapjunk az asztalra…

Munka – magánélet – szabadidő

Ahány életterület, annyiféle korlát, de nem kell, hogy ezek fojtogassanak, elvegyék az életkedvünket. Ezek a határok általában nem betonból vannak, hanem gumiból. Csak venni kell a bátorságot, és el kell kezdeni tágítani őket, akkor is, ha a környezet eleinte nem lesz túl lelkes. Hogy is lenne? Hiszen talán mostantól nem fogsz megtenni olyan dolgokat, amiket eddig más helyett végeztél el… Ha túlságosan átszövi az életedet a munka, és este és hétvégén is kénytelen vagy dolgozni, akkor érdemes átgondolni a motivációdat ezzel kapcsolatban. Ennyire szenvedélyesen szereted csinálni? Akkor csináld! De ha nem, akkor ne hagyd, hogy a megérdemelt szabadidődből vegyen el. Ezzel valójában saját magadra mondasz igent.

A magánéletünk, amit a családunkkal és a barátainkkal töltünk, szintén csordultig lehet kötelezettségekkel. Ahogy most van, az túl sok neked, vagy éppen kevesled? Túl sokszor kell részt venned családi eseményeken, vagy éppen pont egyedül érzed magát? Tedd szóvá, fejezd ki! Sokszor a dolgok azért nem változnak, mert nem tudjuk megfogalmazni a vágyainkat, nem tudunk kiállni értük. A minták megváltoztatásához pedig idő és kitartás kell.

A szabadidő sokak számára csak üres fogalom, mert a sok-sok kötelezettség kiszorítja azt az életükből. Pedig ha nem tudunk töltekezni, egyre kevesebb örömöt fogunk tudni megélni. Ha nincs szabadidő az életedben, gondolkozz el, hogyan tudnád megteremteni. Be lehet vonni a családtagokat? El lehet engedni a plusz feladatokat, amiket „mindig így szoktunk csinálni”?

Ha pedig van szabadidőd, abból ne kötelességteljesítés legyen. Ha akad egy kis lauf, ne rohanj rögtön és pipálj ki egyet a feladatlistádról, hanem húzd ki az egyharmadát – ezek valószínűleg úgyis teljesen feleslegesek. Amikor pedig eldöntöd, mihez kezdj a szabadidőddel, ne helyezd mindig mások vágyait előre!

Mindig van választási lehetőség

Valójában mindig, minden pillanatban rajtunk áll, hogy mit csinálunk. Te döntesz, mekkora szabadságfokon szeretnél élni, és erre a kérdésre nincs rossz válasz. A szabadságot bárhol, bármilyen környezetben meg lehet élni. Ha ez a jó érzés megvan benned, és amit teszel, örömmel teszed, akkor már most is szabad vagy!

A cikk a HVG Extra Pszichológia 2021/1. számában jelent meg.